Hogyan NE válasszak zeneszerzőt a filmemhez – 1. rész

Ezt a kérdést minden filmes egyszer biztosan felteszi magának a karrierje során. A mostani cikksorozatban megpróbálom áttekinteni a lehetőséget, és némi eligazítást adni ahhoz, hogy a megfelelő embert sikerüljön szerződtetni a produkcióhoz.

A legtöbb esetben ismeretségi körből, ajánlással, vagy csak a vakszerencse által kerülnek zeneszerzők és filmesek egymás útjába. A megfelelő szerző kiválasztása nagyobb hatással van a filmünkre, mintsem gondolnánk. Az internet telis-tele van példákkal, hogy egy jól eltalált zene miként teszi izgalmasabbá a filmünket.

Választani nagyon nehéz, de megpróbálom ezzel a rövid sorozattal megmutatni, hogy ha kizárjuk, hogy kit nem szeretnénk, akkor talán egyszerűbb lesz megtalálni, hogy kit viszont igen. Nagyon fontos, hogy az elején legyen egy elképzelésünk arról, hogy milyen zenei világot szánunk a filmnek, mert ez alapvetően meghatározza, hogy milyen típusú zeneszerzővel járunk a legjobban, és ne az első szembejövő zenésszel vagy zenésznek látszó emberrel írassuk meg a filmünk zenéjét, csak azért mert:

• ő ír mindenkinek, tehát jó
• külföldről jött haza, tiszta Amerika a csávó
• olyan cucca van, mint egy űrállomás
• nagyon nagy arc, olyan szövege van, nem hiszed el.

Gondoljunk bele, mi lenne, ha például nem zeneszerzőt keresünk egy feladatra, hanem valaki mást. Én például nem szeretném, hogy egy műszaki érzékkel megáldott ügyvéd babráljon a gázkazánommal, mert megbízható, vagy egy rokonszenves masszőr műtse meg a gerincem, hiszen ő úgyis mindent tud a csontokról.

Tekintsük át, hogy a filmzeneszerző pozícióra kik közül választhatunk:

1.) Népszerű zenekar vagy annak bármelyik tagja

Magától értődik a választás, ha valaki szereti egy zenekar vagy előadó dalait, szívesen hallgatná az ő szerzeményeiket a filmje alatt. Szerzeményt írtam, nem dalt és ennek oka van. Egy film, hacsak nem musical, nem dalok sorozatából áll, hanem javarészt instrumentális zenéből. Ha valaki jó dalokat ír, nem feltétlenül tud nagyobb zenei formában gondolkodni. A dallamírás nem olyan egyszerű dolog, és a szöveg hiánya legtöbb esetben suta, repetitív, és zenei ívet egyáltalán nem tartalmazó végeredményt produkál. Ha a szerző(k) már az elején ráébred ennek a nehézségére, akkor leginkább atmoszférának mondható szintivarázs, vagy a gitárcucc összes pedáljának random nyomogatásából álló massza jön létre, valószínűleg egy vagy két statikus akkordból. De ez csak a probléma egyik fele. A határidőre történő zeneszerzés, amit egy film szoros menetrendje diktál, korántsem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan azt látszik. Egy zenekari szerző akkor ír zenét, amikor közölni szeretne valamit a világgal (szerelem, bánat, buli, barátság stb.), akkor érkezik az ihlet, és születik a dal. De ez nem megy olyan könnyen, ha valaki határidőre kéri, pláne nem akkor, ha ehhez egy „zavaró” képsor is van, amihez a műnek mindenképpen igazodnia kell. Ha már elkészült a zene, még akkor is hátra van egy nem kevésbé nehéz feladat.  A rendező átvághatja a filmet, és bár tetszik neki a zene, de az az új képsorhoz nem fog tökéletesen illeni, így a nehezen megszületett művet az új vágathoz kell passzítani, jó esetben egyszer, de általában többször.

OK, de akkor mégis mi a megoldás, ha a kedvenc zenekarodat akarod a filmben?

Erre nagyszerű lehetőség van a music supervisor személyében vagy egy tapasztalattal rendelkező alkalmazott zeneszerző bevonásával a munkafolyatba, de sajnos igen ritkán szokták ezt a megoldást választani itthon, mert drágább, mint egy ember vagy zenekar kifizetése.

A music supervisor – sok egyéb a filmhez kapcsolódó feladata mellett – egy olyan zeneipari előképzettséggel  rendelkező szakember (és itt nem az önjelölt hálószoba DJ-re vagy a sok CD-vel rendelkező zenegyűjtőkre gondolok), aki megfelelő módon átlátja a filmgyártás folyamatát, és hatékony kreatív segítséget tud adni a szerző(k)nek, például „lefordítva” a rendező legtöbbször zeneszakmailag nem tökéletes instrukcióit. Ő az, aki idejében észreveszi, ha a folyamat rossz irányba halad és nem várható megfelelő végeredmény akár több hetes szenvedés után sem, illetve rajta tartja a szemét a határidőn, és még időben észreveszi, ha a kitűzött leadási dátum veszélybe kerül. Ha csak szerzett zene szerepel a filmben, vagy az egyéb zenei megszólalások (vásárolt híres mű, zenetár zene) már más hatáskörébe tartoznak, akkor érdemesebb egy tapasztalt zeneszerzőt megkérni, hogy segítse az alkotás folyamatát, és vezesse a lelkes, ám tapasztalatlan szerző(ke)t.

Remélem, a cikk némi fényt engedett az íratott filmzene sűrű erdejében. Folytatás hamarosan…